Megérkezett a tél.. ( Vigyázat,halmentes poszt!)

2012.01.14.

A számomra szerencsés péntek 13 után,muszáj volt kimennem. Reménykedtem,hogy e napon is sikerül majd fognom pár domit. A zsiliptől,a hídig nem sikerült halat zsákmányolnom. A híd alatt megpróbáltam a pár centis gumihalakat,de semmi.

Itt is előny a rövidebb bot

Olvasd tovább>>

“Tavaszból” a télbe

A csütörtöki,”ultra könnyű” peca elég jóra sikeredett. 2 domi,1 csuka, és pár lefordult hal. A bot felavatásához szerintem tökéletes kezdet volt, de én nem elégedtem meg ennyivel, így másnap ismét nekivágtam. A múltkor a körforgó vált be, így ezen a horgászaton is velük próbálkoztam.

Hamar ráragadt az első

Olvasd tovább >>

Domolykót,csirkemájjal

Három pergetős betli után kezdtem úgy érezni,hogy elvagyok átkozva pergetésügyileg. Legutóbbi csukavadászatomon,egy jó 6 kilométernyi szakaszt átfésültem,de csak a jéghideg blankot érinthették ujjaim.Körforgótól a wobblerig mindent próbáltam,a halak azonban nem díjazták kitartásom.
A barangolásnak annyi pozitívuma  viszont volt,hogy testközelből szemlélhettem meg az új,kiszélesített szakaszát a pataknak.

Olvasd tovább>>

Tanulság

Eddig úgy gondoltam,hogy ami működik azt nem kell megváltoztatni. Azonban a vízállás,víz áttetszősége és számos más körülmény befolyásolhatja eredményességünket. Azért írom mindezt,mert a legutolsó pecámon alkalmazott taktikám kudarcba fulladt.

Hétfő reggel a patakra mentem barátommal Dáviddal, mivel jogsi és fuvar hiányában máshova nem igen tudtam menni. Az egyesületi tavunk is befagyott. Szóval 8:15-kor a  szennyvíztisztítónál találkoztam horgásztársammal,ahol orrfacsaró bűz fogadott. Miután magamhoz tértem szórni kezdtük a vizet.
Ez alkalommal a patak elejétől ,a vége felé haladtunk,nem pedig fordítva. Nyáron ezeken az elülső helyeken könnyű volt csukát fogni,de valakiknek nehezükre esett visszaengedniük őket,így mára már itt is lehetetlenné vált a kapás kicsikarása.

Elérkeztünk egy olyan helyre ahol a kivágott vagy megfagyott sás a felszínen összetorlódott.  Itt fogta meg Dávid az első csukát,villantóval.

A benyúló bokor mögött rejtőzködött a csuka

Én persze a gumihalakat erőltettem,nem is volt nálam más csak twister és gumihal. Fehér gumihallal dobáltam mivel a víz kicsit zavarossá vált az esőzések miatt. Dávid második csukáját az eddig süket résznek hívott szakaszról fogta,ismét villantóval,majd beszakadt és nem is fogott már semmit.  Én még csak halat akasztani sem tudtam,pedig sok színt megpróbáltam,rengeteg veszélyes helyre is bepöccintettem csalim,mindhiába.
A nap tanulsága számomra az volt,hogy mindig legyen nálam mindenféle csaliból pár darab. Legközelebb az összes műcsalimat kiviszem,hiába fog fájni tőle a hátam a nap végére.

A megfázáshoz vezető út egyik alternatívája a téli horgászat.

Újra a patakon

Unokatesómmal hétfőn elhatároztuk,hogy szerdán meglátogatjuk a város széli patakot.Nos szerda helyett ma mentünk le. Azok a hírek járták,hogy újra megy a csuka,így hát megpróbáltuk. Az “ott mindig van kapás” helyen kezdtük,és onnan haladtunk a híd felé.Szokásos Nevis gumihalakkal dobáltunk. Nemsokára sikerült is megfognom az első csukát.

Valószínűleg az év utolsó,patakon fogott csukám

A következő állásban Ricsi is megfogta hasonló csukáját,és el is érkeztünk az események végéhez. Hiába dobáltunk tovább,már nem ajándékozott nekünk egy halat sem a leharcolt patak.

A tél rossz gazdája a természetnek

Menyhalas próba

Reggel 9 óra tájékában telefonom csörgésére ébredtem. Unokatesóm,Ricsi hívott,hogy nincs e kishalam:
-Van de minek az neked?
-Megyünk menyhalazni.
-Beférek?
-Szerintem be! (Később visszahívott és megerősítette.)
-Mikor indulunk?
-10-kor.
-Oké.Pakolok.

Történt mindez múlthét vasárnap.
Gyors reggelizés után a thermoruhámat és thermocsizmámat készítettem elő. 10 óra előtt pár perccel már a kapuban állt Ricsi és haverja Norbi.
11 felé megérkeztünk a Tiszalöki Vízerőműhöz. A talpaknak nevezett résztől 50 méternyire foglaltunk helyet.A vízállás nagyon kicsi volt.A meredek,homokos part miatt jól jöttek a székem állítható talpai.Miután székem elfoglalta a végleges helyét,a botokkal kezdtem foglalkozni. Az egyik orsón 22-es,míg a másikon 30-as zsinór volt. A vékonyabbikat 2 horoggal szereltem,egy 16-sal és egy átlagosnak mondható kicsi,hosszú szárú,menyhalra valóval.A kisebbik horgon trágyagilisztát kínáltam a halaknak,míg a nagyon halszelet csábította a menyhalakat. A másik botot gubancgátlós megoldással szereltem és csak egy horoggal,halszelettel.Úgy 20 méterre bedobáltam és megkezdődött a várakozás.

A várakozás a horgászat oroszlánrésze

A Tisza rendkívüli mértékben le volt tisztulva,szóval nappali menyhalfogásra  nem igen számíthattunk. A gilisztás csalira sem volt jelentkező,még a durbincsok sem csipegettek. A kapástalanság miatt elővettem egy szendvicset a táskámból, de közben észrevettem,hogy nem hoztam világítópatront.Szerencsére Norbinál volt. Ellenőriztem a fejlámpám fényének erősségét is aminek fényereje egy rossz zseblámpáéval vetekedett. Nos erre a horgászatra jól rákészültem.

Az idő elég lassan telt,de úgy 5 óra környékén Ricsi megakasztotta a menyhalnak vélt halat ami végül durbincs személyében került a kezébe. Közben szomszédságunkba úgy 6-7 főnyi társaság érkezett.Beszélgettünk is velük és elmondták,hogy elég jól szoktak fogni. Úgy fél 7 környékén Ricsi megfogta az első menyhalat.Nem volt nagy,kb 24 centi. Ezután Norbi fogott egy hasonszőrű menyust. Háromnegyed hét környékén végre én is megfogtam 2011 első menyhalát.

Az első menyhal melyet csak haver segítségével tudtam lencsevégre kapni

A számomra jeget megtörő hal után Norbinak sikerült megfognia a horgászatunk legszebb halát egy kb. 30 centis menyus személyében. Az események közben néha eleredt az eső is,de nem volt kitartó,csupán 1-2 percig esett.Az enyhe időjárásból csak annyi előnyünk volt,hogy a spiccek nem fagytak be. Kemény mínuszos időben talán jobban jöttek volna a menyhalak de ekkor a már említett spiccbefagyás jelentősen megnehezítette volna a horgászást.  Már eléggé benne voltunk az estében de számomra csak ekkor kezdődtek az izgalmak. A második kapásomat sikerült elszerencsétlenkednem. Itt jegyezném meg,hogy szinte mindegyik kapás rendkívül maszatolós volt,semmi komolyabb spiccgörbítés. 19:45-ig még fogtam 7 menyust így végül 8 darabot sikerült kivarázsolnom a Tiszából. Hármunknak összesen 11 menyhalat zsákmányoltunk. Ebből én 4-et visszaengedtem,4 pedig másnap az asztalra került.

Egy a 8 közül.

Feltűnt,hogy szomszédaink szépen szedegették a halat és elárulták,hogy manapság a sózott busaszelet a menő a menyhalak körében. Valahol olvastam már erről egy cikket,de még nem próbáltam ki,azonban eredményessége meggyőzött,szóval ki fogom próbálni.

u.i: Sokat gondolkodtam,hogy egyáltalán megcsináljam e ezt a cikket,ugyanis a hozzá tartozó képek,fejlámpa hiányában elég sötétek lettek.Nem sok mindent lehetett kivenni belőlük,de végül a Photoshop segítségével “elfogadható” minőségűre tudtam őket alakítani. Így a cikk megírása mellett döntöttem.

Az írás kényszere??

Nos 21 napja nem fogtam halat. Hibáztathatnám magamat is,mivel ez idő alatt mindössze 3 alkalommal horgásztam. Elég rossz érzés. Ez idő alatt nem volt meg az a plusz,ami miatt egy kicsit jobban érezhetném magam.  A kedvenc patakomat szó szerint leamortizálták. Hal csak elvétve fogható benne. A patak menti összes kisebb nagyobb fát,bokrot elhordott a kisebbség,ezáltal a patak a szépsége egy részét elvesztette.
Most leírnám a 3 horgászat alatt végbemenő történéseket,mondjuk nem sok értelme van..
Az első horgászatomat a patakon ejtettem meg,egyik haverommal. Csupán egy horgász volt a vízparton. Az érdeklődésünkre ez volt a válasz: “Nincs ebbe már hal,azok a mocskok mindent elvittek”  Ezt a mondatot értelmezze mindenki úgy ahogy akarja.
Az egész délutánt végigpergettük,még olyan részeken is ahol eddig sosem jártunk. Azt hiszem ez évre vége a pataknak. Bízok benne,hogy a maradék csuka majd sikeresen letud ívni.

A második horgászatom helyszíne ismét a patak volt. Most másabb módszerekkel próbálkoztam. Az eddig működő gumihalakat,twistereket,wobblerre és vasakra cseréltem.  Ez sem hozott eredményt. Itt az évre már végleg feladtam a patakba fektetett hitem.

A harmadik és egyben utolsó novemberben megejtett horgászatom helyszíne a Bodrog volt,a Lebuj-kanyarnál. Hideg,ködös idő fogadott. A termoszban lévő forró tea ilyenkor jól jön. Egy olyan helyre mentünk ahol megelőzőleg már sikerült pár csukát fognom. Volt nálunk kishal is,de én inkább pergetni kezdtem és ki is tartottam mellette a horgászat végéig. Apám felszerelt egy búvárúszós cuccot, de úgy dobta fel a part menti bokrosra ahogy kell! Nos szakadás lett a vége,de újra felszerelt. Ismét egy dobás és csodák csodájára megint a bokron landolt a cucc. 😀 Most megúszta annyival,hogy leszakadt a horogról a kishal. A harmadik bedobás végre sikeres volt. Miután ezekkel megvolt,felszerelte a pergető botját és elindult a folyással felfelé. A fenekezős szerkót rám hagyta. Egy kb. 20 méter széles helyen voltunk,szóval rendesen áttudtam fésülni a terepet a gumihalammal.
Jó fél óra múlva egy 45-ös csukával tért vissza apám. Bilincsre tette szokása szerint. Ez idő alatt sikerült beszaggatnom egy Nevist. Most rajtam volt a sor,hogy más állásokban is kipróbáljam pergető tudásom. Pergettem,pergettem de csak rothadó faleveleket fogtam,és megint beszakítottam egy kis twistert. Visszamentem Apámhoz. A kishalason még kapás sem volt. Megpróbáltam egy nagyobb jigfejjel a bentebb lévő medret. Szakadás lett a vége. Egy forró tea a parton és már mentünk is haza.

Ez a november számomra elég silány volt halfogási szempontból. Mivel novemberben szombatonként is suliba kellett járnom,így automatikusan kimaradtak a szombati pecák. A suli utániakról meg már nem is beszélek…utálom ,hogy hamar sötétedik. Mindenesetre bízok a decemberben. Örülök ha legalább 1 halat fogok majd ebben a hideg hónapban.