Nehézkes kishalbeszerzés

Egyre többet hallottam barátoktól,horgászoktól,hogy elég nehéz lett a kishalfogás a közelben. Az egyesületi tavon eddig mindig tudtam fogni egy óra alatt legalább 60-at. Szóval elfogadtam a kihívást magamban,lementem kishalazni. A kishalakon itt a vörösszárnyú keszegeket értem. Jó ha van télére kishal.Hordóban egy kis levegőztetővel sokáig eltarthatóak. Csukára a legjobb csalihal tapasztalataim szerint a vörösszárnyú,emellett süllőre is kiváló.
Kis kárásszal is próbálkoztam pár éve csukázni,de nekem nem igazán jött be. Lassan itt lesz az igazi menyhalas szezon is,oda is kellesz majd a friss halszelet.

Apámnak kellett jobban mondva a kishal,én inkább pergetek az éven. A kihívás és apám szükségletei miatt is lementem a Homokos-tóra. 1 kis doboz csonti,pár szerelék,egy vedér és egy matchbot volt a társam.

A tó “szigetnek” nevezett részén foglaltam helyet

A “sziget”-ről tudni kell,hogy ez a tó legsekélyebb része. 10-12 méteren a tó közepe felé sem éri el a 80 centiméteres “mélységet”. Azért esett a választásom erre a helyre,mert napsütéses idő volt,gondoltam kijöhettek erre a részre a keszegek. Pár kisebb gombóc etetőanyagot dobtam úgy 10 méterre. A felszerelés nem volt bonyolult,egy sima csúszó úszós alkalmatossággal horgásztam. A horog egy 16-os valamilyen Gamakatsu volt,egy szem csonti pont elfért rá.
Elég nehezen sikerült megfognom az első halat.A vöröske az itt szokásos kapásával jelentkezett,az úszó szinte szántotta a vizet.

Az első

A jeget megtörő hal után egy jó fél óráig nem tudtam kapást kicsikarni,mindaddig míg rá nem jöttem,hogy mit csinálok rosszul. Észrevettem,hogy a halak kb. 20 méterre mozognak a felszínen. Az 50 centis eresztékemet a lehető legkisebbre állítottam,az ólmokat összehúztam a könnyebb dobás reményében és besuhintottam úgy 20 méterre az 1g-os úszót. Nem telt el 5 másodperc és az úszó már megint szántotta a vizet. Meg is volt a második halam,de ez most egy bodorka volt.

A nap egyetlen bodorkája

 Innentől kezdve jól ment a halfogás,de közel sem úgy,mint régen. Tavaly ősszel ugyanis egy jelentős halpusztulás ment végbe a tavon. Elkeseredve néztem ahogy terítve volt a part széle rengeteg bodorkával,vörösszárnyúval,sügérrel. A tetemek között volt kis csuka,kis harcsa,ponty,amur,busa,szinte minden… Rossz emlék.

Térjünk vissza a keszegezéshez. Sokan nem tudják,hogy amikor kishalazik az ember akkor sokat kell dobni. Ugyanis a beeső szerelék hangjára odamegy a hal. A küszözésben a legfontosabb ez az ismeret. Nekem is ha nem volt kapásom fél percig akkor már csévéltem is ki a cuccot és újból dobtam. A dobástól számított 15 másodpercen belül kapásnak kell lennie,ha nincs akkor dobjunk újra. Én ezt a taktikát alkalmazom.

A nap legnagyobb vörösszárnyúja

Összesen 42 darab keszeget sikerült kiszedni a tóból szűk 2 óra alatt. Nem tudom mennyibe kerül a boltokban az élő csalihal,de ha már 30 Ft-al számolom,már akkor megspóroltam 1260 Ft-ot. A legfőbb tanulság,hogy ha valami nem megy akkor máshogy kell megközelíteni a dolgokat.