Itt van az ősz, itt van újra

Hogy mit is jelent számomra az ősz? Az elmúlás kezdetét, a ködös reggeleket, az ember lába alatt ropogó falevelek hangját és az egyre rövidülő nappalokat. Horgász szempontból pedig az igazi rablóhalas szezon kezdetét, a csukák vad fejrázásait, a vadul küzdő domolykó által a kezemre csapott hideg víz csordulását és még folytathatnám.

Olvasd tovább >>

Domik a melegben

Ha azt hiszitek, hogy a Bodrogos bejegyzés óta nem horgásztam, akkor tévedtek.(Ki sem bírnám) Komolyabb volumenű pecám nem volt, bár ez relatív dolognak mondható, hiszen nem tudom kinek mi számít rendes pecának. Szerencsére, ha nem tudok messzebbre menni akkor mindig van egy alternatívám, ami nem más, mint a domolykó pergetés. Szóval a cikk témája ismét a fejes lesz. Lehet, hogy már unjátok ezeket a történeteket, ezért is próbáltam rá a legutóbbi domis írásomban megemlített új, általam még nem horgászott szakaszra. De a “teszt” előtt jöjjön “pár” mondat egy korábbi, tanulságos kiruccanásról.


Ez a pillanat megadta a kezdő lökést

Olvasd tovább >>

Welcome to the jungle

Kezdett kissé “unalmassá” válni a patak kiszélesített szakasza, ezért úgy gondoltam másabb jellegű víz felé is nyitnom kellene. Na, de úgy voltam vele, hogy ami működik azt kell erőltetni, így csak a széles vizet választottam. A meleg hatására azonban az a fránya alga kezdett darabokban feljönni a felszínre, és ugye a zsinór ilyenkor mindig megtalálja az algafoltokat.. A múltkori peca alkalmával sajnos beszakítottam a Hornetet, így immáron a Rebel csodabogara fickándozott a kapocsban. Rengeteg küsz napoztatta magát a víztetőn, de néhol nagyobb szedéseket is látni lehetett. A fűben térdepeltem és úgy hintettem a bugot a halak jelének irányába. Rögtön sikerült is fognom egy 30 felettit. Jó kezdés, de tudtam, hogy a mai nap sem lesz gyerekjáték. A patak nem adja könnyen halait. Ha az ember nem kitartó és nem ismeri valamennyire a helyet, akkor hamar elmehet tőle a kedve.

Na ebből még vagy 20-at…

Olvasd tovább >>

Tizenkét és fél

Nem is tudom, hogyan kezdjek hozzá eme beszámoló írásához, de azt hiszem kezdem az elejétől. A patak vizét ugye leengedték. Először azt mondták, hogy azért mert takarítják,munkát adva ezzel a közmunkásoknak….. A másik nevetséges ok az árvíztől való félelmen alapult. Na, de mindegy hagyjuk ezt.
16 napos kihagyás után, március 26.-án mentem le újra. Készülődés közben unokatesómnak sikerült elkapnia egy beszélgetés erejéig. A tóról jött haza, de a patakot is megnézte és azt mondta hogy fullig van töltve vízzel. A 3 méteres merítőmet rögtön átcseréltem egy 1,8-asra, és kurvára örültem,tapsoltam,ujjongtam. Aki látott biztos hülyének nézett…

Végre

Olvasd tovább >>