Kezdet és vég

Egy jó ideje nem domolykóztam már, mivel valahogy nem találtam őket a patakban. Aztán két hete újra megpróbáltam becsapni pár példányukat. November 17.-ét írt a naptár mikor biciklimmel a patak felé tekertem. Az odaút közben jó volt visszagondolni a nyári pecákra, amelyeken hiába volt rohadt meleg, sok szúnyog mégiscsak jó volt. A nyár azonban hiába nyúlt át az őszbe, így is elmúlt. Ez a természet rendje, és szerencsére ebbe még az ember sem tud beleszólni.

https://egyatlaghorgaszkalandjai.files.wordpress.com/2012/12/img_1197.jpg?w=800


Nekem különösen tetszik a fenti kép. A minden erejével küzdő természet próbál tenni a tél által hozott, elkerülhetetlen elmúlás ellen. Hiába tudja, hogy sorsát nem kerülheti el, mégis kitart a végsőkig. Tudja, hogy a zöld szín nemsokára feledésbe merül egy ideig, de még így is kitart, mert hiszi, hogy újra eljön majd az ő ideje. Majd bumm, egy éles koppintást közvetített botom, a már fázó kezem felé, ami rögtön kiugrasztott a gondolatok világából. Elvétette. Visszadobtam, de ismét hibázott. Harmadikra azonban saját kitartásának áldozata lett. Nem úszhatta meg, hogy ne kerüljön szárazra.

https://egyatlaghorgaszkalandjai.files.wordpress.com/2012/12/img_1178.jpg?w=800

Visszaengedés. Valaki divatból, valaki kényszerből, van aki sajnálatból, vannak akik a tisztelet miatt, és vannak akik magukért teszik. Én szeretem a helyet ahol horgászom, ezért is engedem vissza fogott halaim. Ha nem így tettem volna az éven, akkor lehetséges, hogy a fenti hallal sem köthettem volna közelebbi kapcsolatot. Hiszen egy ilyen víz azt gondolom elég nehezen reprodukálna 120-150, elhurcolt domolykót. Röviden én magam miatt engedem el ezeket a vízi lényeket. Persze, ha az ember hagyná a vizeket regenerálódni, és nem avatkozna bele a halak életébe, akkor pár év múlván paradicsomi körülmények között élhetnének kedvelt uszonyosaink.

https://egyatlaghorgaszkalandjai.files.wordpress.com/2012/12/img_1179.jpg?w=800
A szabadság nem csak az embereknek jár

Furcsa mondatok ezek egy horgásztól, aki ugye mégiscsak azért megy ki a vízpartokra, hogy kifogjon egy halat, aminek az adott állat nem igen fog örülni. A “Miért is horgászunk” kérdés sokszor felvetődött már bennem. Igazi választ még nem tudtam magamnak adni, csak a találgatások kavarognak a fejemben. Persze, ellehetne intézni ezt annyival, hogy: “Azért horgászol, mert horgásznak születtél.” Ez a mondás talán igaz is, de véleményem szerint ennyiben nem merül ki a miért horgászunk kérdés.

https://egyatlaghorgaszkalandjai.files.wordpress.com/2012/12/img_1180.jpg?w=800
Ez lenne a vég?

A horgászat sokak számára egyenlő a kikapcsolódással. Azok viszont végképp nem fognak tudni kikapcsolni, akiknek mindenáron zsákmányra fáj a foguk. Ők tipikusan azok az emberek, akik képesek órákat idegeskedni azon, hogy miért nem fognak semmit. Na, de mindegy is, folytatom a domis pecát.

https://egyatlaghorgaszkalandjai.files.wordpress.com/2012/12/img_1188.jpg?w=800

Őkelmével igen nagy küzdelmet vívtam. Ő az életéért csatázott, én viszont csak egy fotóért. Elgondolkodtató, hogy mi veszi rá a “tápláléklánc csúcsa”-ként emlegetett embert arra, hogy megharcoltasson egy halat az életéért, amit ő ugyanúgy kapott, mint mi emberek. Tisztelnünk kell a “másodlagos”-nak nevezett élőlényeket is, mert nélkülük nem lehetnénk “elsődleges” faj.

https://egyatlaghorgaszkalandjai.files.wordpress.com/2012/12/img_1196.jpg?w=800

A fent látható hal megfogásának körülményei is sokáig fognak élni bennem. Már a pakoláson, és a hazaúton járt az eszem, mikor a közelben futó főúton, szirénázva elsuhant egy mentő. Ez persze sokszor megtörténik, de én most még ezen is elmélkedni kezdtem. Az élet-halál kérdést átvonatkoztattam a halakra. A hal megszületik, fejlődik természetes ösztönei hatására, majd egyszer csak horogra akad, és legtöbbször elpusztul, majd a gasztronómia oltárán végzi. Ez így  természetes, vagy inkább megszokott? Nem tudom.

Az írás elején említettem, hogy az ember nem igazán tud beleszólni a természet rendjébe. Igen ám, de a zsilippel szabályozott vizek életébe igenis beletud, és meg is teszi. Ez történt ismét szeretett patakommal is. Képeket nem csatolok, mert nem érdemes…

11 thoughts on “Kezdet és vég

  1. Hallottam hírét, hogy egy ideig megint le volt engedve a patak, van ötleted, hogy vajon miért? Meg egyébként hihetetlen, hogy olyan kicsi víznél is eltudnak bújni a halak, aztán visszatérnek!
    És látod tényleg így van, ha te nem engednéd vissza… sajnálatos dolog ez. Szinte nincs is már olyan terület a Földön, ahova az ember ne kontárkodott volna be.
    Gyönyörű halak! 🙂 és ismét a vízben!

    Földi

    • Tegnap néztem meg a patakot, és még mindig levan eresztve. Azt hallottam, hogy valamilyen árok takarítás/ásás miatt engedték le. Sajnos nem vagyok benne biztos, hogy mi az oka. Nov 17.-én láttam először leengedve, azóta kicsi a víz.

      Én is csodálkozom, hoyg hova tűnnek ilyenkor a halak. A szokásos részeken nem láttam csak küszt. Szerencsére túlélik az embert, már amelyiket…

  2. Szia!

    Eszméletlen jó kis cikk !
    Csodás halak, képanyag !
    Írtad, hogy mindenkit más vezérel a hal visszaengedésénél… Én pl.a halak iránti tiszteletből vagyok kizárólag a C&R híve !

    Máté
    largemouth.blog.hu

    • Köszönöm a dicséreteket. Így visszanézve még írhattam volna pár okot, amiért valaki visszateszi a halakat,de már mindegy. Örülök, hogy a C&R híve vagy. Szerintem csak ez az irányzat vezethet a szebb horgászjövő felé.

      Átolvasgattam a blogod. Igen fasza, színvonalas. Egy kis érdekességet is felfedeztem. Október 5.-e az első bejegyzésed időpontja. Én is pont ugyanekkor jelentettem meg az első “írásom”, csak egy évvel ezelőtt. Ja, és kiraktam oldalra a blogod linkjét is.

      Ádám

  3. Már vártam a domis írást tőled és nem csalódtam. Az emberek még nem jutottak el arra a szintre, hogy a természet nélkül mi emberek sem élhetünk sokáig. A föld majd megrázza magát, és az emberi faj lepotyog róla, természet meg itt lesz még pár milliárd évig…….

  4. A természet közel elpusztíthatatlan. A dinoszauruszokat eléggé hazavágta az az aszteroida, na meg úgy mindent. A természet mégis képes volt a megújulásra. Viszont ha az ember mindig közbeavatkozik a természet rendjébe, akkor a megújulás folyamata is hosszabb.
    Az emberekről megvan a véleményem. Szerintem bőven elég lenne a Földre az emberiség fele is..
    Na, de pozitívnak kell(ene) lenni, de ugye az nem könnyű.

    Ádám

  5. Szia Ádám!

    Hogy miért horgászunk? Talán azért, mert ősidők óta belénk van kódolva a zsákmányszerzési ösztön. Belénk férfiakba. Persze a nőkben is van hasonló, a gyűjtögetés ösztöne. :oD
    Amúgy idáig talán ez a legkiforrottabb írásod. Elgondolkodtató, morális kérdéseket vet fel.
    És persze a halak is szépek…
    üdv.

    Tom
    pecazas.blog.hu

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s