A Bodrog adománya

Sokat gondolkodtam azon, hogy megírjam e ezt a pecát, mivel nem sok minden történt ezen a horgászaton, de arra jutottam, hogy megmutatom nektek, hátha színesíti a nagyrészt Domolykókról szóló blogomat. Eléggé beszippantott magába az Ul-es fejeskergetés, így kellett már némi változatosság.



Október közepén ködös, amolyan “kétnadrágos” idő fogadott,mikor kiléptem az ajtón. Én hülye persze papucsban és rövid ujjúban mentem ki a garázsba, hogy bepakoljam a  nekem szükséges műcsalikat, és mindent elrakjak ami kellhet majd a peca során. Kiért Apám is, ő is összeszedte a neki kellő cuccokat az “ülős” időtöltéshez. 5 óra környékén egyik ismerősünk vitt minket a cél felé. Közben meg kellett állni a nyugdíjcseppfolyósítónál a napijegyekért. Ezek után már tárt karokkal várt minket a “Csukák folyója”.

A Lebuj-kanyartól kissé lentebbi résznél telepedtünk le. A kipakoláskor pedig elöntött a méreg, ugyanis fényképezőm elemei úgymond kifogytak az energiából. Jól kezdődik, gondoltam magamban. Szerencsére a telefonom nálam volt, de ezeknek a képeknek a minősége nem az igazi. (Ezt most nézzétek el nekem.)
Apámat otthagyva elindultam pergetni. Gumikkal kezdtem, azokból is inkább a természetes színeket preferáltam. Gazon, bokron áttörtem pár dobásért cserébe, de nem akart adakozni a víz. Viszont találtam egy remek vadászkést az egyik nagyobb állásban, legalább ennyi örömöm legyen futott át a fejemben a gondolat.
Visszatértem faterhoz, de 1-2 keszegen kívül nem tudott más eredményt felmutatni. A Lebuj felé vettem az irányt. Errefelé elég durvák az állások, fák,bokrok mindenütt, nem egyszerű közlekedni egy felszerelt bottal.

A motorolaj színű gumival sikerült egy csukát kiszednem. Kapása igen érdekes volt, a gumit megtolta, majd jött felém. A magas partról nagy nehezen megszákoltam, majd fénykép után mehetett vissza. Szerencsés volt, mert itt szerintem 10 emberből 8 simán hazavitte volna. Na, de mindegy a szomorú tényeket mindenki tudja. A nap folyamán viszont volt egy ellenőrzés is, aminek örültem. Talán haladunk a jó irány felé?

A következő esemény a fenti képen történt. Nehéz volt eljutnom e két fa közé. Derékig érő, indás növényben kellett átgázolnom, majd egy kidőlt fatörzsön is muszáj voltam átvergődni. Nem is lett volna ezzel nagy gondom, csak az volt a baj, hogy mikor léptem volna le a hatalmas kidőlt fa törzséről, azt nem vettem észre, hogy a bokámra egy inda van csavarodva. Nagy ember ugye nagyot esik, de a horgász, ha tud úgy esik, hogy védje a felszerelését, én is így tettem. Bot az ég felé én meg feküdtem a vizes gazban, közben magamon röhögtem. Nehezen kikecmeregtem a növények közül majd folytattam a horgászatot. Gumimat a mélyben emelgetve hoztam magam felé, mikor bumm ráverte magát a második csukaifjonc, örültem neki, hisz megszenvedtem érte.

Nem sokkal később elnehezedős kapást érzékeltem. Sajnos bevágtam, pedig nem kellett volna, ugyanis kis túlzással egy fél erdő kéredzkedett fel a jighorgomra. Most átérezhettem, hogy milyen lehet egy harcsát felpumpálni a mélységből. Próbálkoztam tovább, dobáltam már minden fajta gumival, twisterrel, de ennyi jutott nekem aznapra. Bőven elég volt számomra ez is. Kint voltam egy szép,természetes víz mellett, halat is fogtam, és ami a legfontosabb számomra, hogy feledtette velem, még ha csak egy kis időre is, a hétköznapok mocskát.


Őket általában mindig kipróbálom

Azt gondolom, hogy a kellő helyismeret és egy csónak, rettentő sokat nyomhat eredményességünk latjába. Jövőre szeretném jobban megismerni ezt a gyönyörű, de sajnos megviselt vizet. Az esti órákban megpróbálkoztunk a menyhalazással is, de egy elbénázott kapáson kívül más nem történt. A Domolykók viszont kezdenek beindulni, már sikerült is fognom belőlük. A kérdés adott: Megírjam a domis pecákat?  Vagy inkább ne, mert már kezd unalmassá válni?

7 thoughts on “A Bodrog adománya

  1. Szia Ádám!

    Üdvözlöm az új írásodat. Látod azért a Bodrogon is tudsz te szép halat fogni. Egy természetes víz mindig nehéz terep, de pont az adja meg a savát, borsát a dolognak, hogy kidőlt túskókon, növényeken átgázolva kell pozíciókat kesni. Azért megnéztelek volna a susnyásban fekve… Legközelebb kérünk erről is fotót… :o)
    Egy csónak minden vizen nagy előny amúgy.
    Remélem, nem az utolsó írásod volt a Bodrogról…
    Üdv.

    Tom
    pecazas.blog.hu

    • A Bodrogon szerintem nehéz halat fogni úgy, hogyha csak az évben 2-3-szor vagy lent. Ezért is örülök ennek a 2 csukának is. A domis patakon is átküzdöm sokszor magam a gazon, meg mindenen mert legtöbbször megéri.
      Szívesen csináltam volna képet, de inkább videót az elesésemről, mert jól esne most visszanézni. 🙂
      Csónak nagy álmom… Nem ez lesz az utolsó bejegyzés a Bodrogról… remélhetőleg.

      Ádám

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s