Itt van az ősz, itt van újra

Hogy mit is jelent számomra az ősz? Az elmúlás kezdetét, a ködös reggeleket, az ember lába alatt ropogó falevelek hangját és az egyre rövidülő nappalokat. Horgász szempontból pedig az igazi rablóhalas szezon kezdetét, a csukák vad fejrázásait, a vadul küzdő domolykó által a kezemre csapott hideg víz csordulását és még folytathatnám.

Rég nem volt új írás a blogomon, és ez csak az én hibám. Lusta voltam írni, de aztán rájöttem, hogy ezt nem csak a magam szórakoztatásáért csinálom (legalábbis remélem).
Na, de hagyjuk ezt, legyen szó a pecáról azon belül is a domolykókról (Ki gondolta volna?).

Szeptember 22.- ét írtunk mikor medve módjára kimerészkedtem a barlangomból.Utam a patak partjára vezetett. Végre nem kellett törölgetnem fejemről az izzadtságot, igazi őszi idő volt aminek nagyon örültem. Horgászokat nem láttam aminek szintén örvendtem. A már – már univerzálisnak mondható Bumble Bugommal próbáltam szerencsét.
Az első kapáson hamar túlestem, de megfogni nem tudtam. Felsétáltam a keskeny szakaszra, de ott is csak csipkedésig jutottam, pedig a legtutibb helyeket is átfésültem.


Színkavalkád

Kispatakos feeling

A kiindulási pontomtól lefelé, a zsilip felé vettem az irányt, mert volt alkalom mikor az a hely mentett meg a totális betlitől, és én most is ebben reménykedtem. Miközben haladtam célom felé, a víz szélén néhol domolykók ugrottak meg. Eszembe sem jutott megállni és megpróbálni a horogra keríteni őket, ugyanis a megriasztott domi után hiába dobálunk, nagy valószínűséggel le sem fogja szarni a műcsalinkat.

Közben lőttem magamról egy fotót, mert nagy nehezen rájöttem, hogy miként kell beállítani az időzítést a gépemen. A fotó után nem sokkal egy brutális kapást kaptam, majd a fék is megnyekkent. A hal felfelé indult meg, de gyorsan megtudtam fordítani, és már csak át kellett kormányoznom a nádtorzsák között egészen  a már megviselt merítőmig..


Szákban…

… és kézben az Öreg

A merítőből való visszaengedése után még dobáltam kb. 1 órát, de eredménytelen voltam. Valamiért nem voltak kapókedvüknél a halak. 1 halat viszont még sikerült fognom, és vele bővült az Ul-el fogott halaim listája. Beesőre vert oda a vérküsz. 🙂


Talán reflexmozdulat volt nála a beesőre való “rablás” ?

Hazamentem, majd másnap ismét a patak partján bóklásztam. A második nap sokkal jobban indult, mivel pár perccel az érkezésem után már halat fáraszthattam. Nem volt egy óriás, de a hamar fogott hal mindig megalapozza az aznapi peca hangulatát.

Profil

Kisebb kapásszünetben találtam magam, így megpróbáltam más wobblerrel is, de süket volt a keskeny rész ahol próbálkoztam. Hiába dobáltam 00-ás Mepps-sel, 3 centis féreg wobikkal, meg miegymással.

Még nem adtak halat, pedig ígéretesnek tűnnek.


A “bejárat” sem volt adakozó kedvében

Már csak a nagy víz maradt ki a vallatás alól. Ezen a részen a legjobb módszer az, ha nagyon közel dobunk a nádhoz, és egy gyors mozdulattal mélyebbre küldjük wobblerünket. Nekem általában a mélybe küldés után, 1-2 orsófordulat telik el a kapásig. Persze vannak esetek mikor a pár egyedből álló csapat a víz közepén portyázik, ilyenkor jobb úgy fárasztani a halat, hogy az ne pocsoljon, így nagyobb az esély, hogy nem zavarjuk el a még csapatban levő példányokat.

Adott a fenti kép. Te beledobnál a dzsuvába? Ha igen, akkor lehetséges, hogy lesz kapásod, ugyanis a domolykó szeret az ilyen kosz alá bebújni. Érdemes figyelni az ilyen részletekre, ugyanis a megfigyelés nagyban hozzájárul a sikerhez. Erről a mocskos helyről sikerült fognom kettő domit is.


Dzsuvalakó

Épp mikor megakasztottam a második halam, feltűnt mellettem egy kis purdé. Első mondata, hogy add már nekem a halat, ha neked nem kell. Legszívesebben elküldtem volna akkor a ku…, kukoricásba kapálni, de csak nyaggatott tovább. Én meg toltam neki a sok hülyeséget, mint például:
– Fogjál magadnak, hidd el jobb érzés.
– Nekem az elvem az, hogy visszaengedem a halat. (Erre meglepődött válasz: “Az mi az?”)
– Én pénzt kapok érte, ha  lefotózom és visszaengedem a halaim. ( Itt már kicsit röhögtem)
Később ahogy beszélgettem egy sporttárssal kiderült, hogy engedélye sem volt, így elzavarta a picsába a kölyköt, és ráadásul még ő volt megsértődve.(Tipikus.)

A hal mely szerencsére nekem akadt


Bumble úr

Készítettem pár képet kedvenc csalimról is, hogy megmaradjon emléke egy esetleges baleset után is. Megjegyzem amióta a kép megvan, azóta kétszer majdnem beszakítottam.


Talán a vízbe hulló bogyókat is eszik

A zsilipnél nem fogtam most semmit, úgy látszik ezt a helyet inkább télen részesítik előnyben a domik, talán azért mert akkor valamennyire feltorlódik a táplálék a zsilip előtt. 6 óra környékén elindultam haza, közben pár helyen még megálltam és sikerült partra emelni 2 kisebb uszonyost.

A végére hagytam egy saját, rövid verset, ami elég hülyén sikerült, de az enyém!. 🙂

Őszi délutánon,gazban sétálok
Vállamon táska, kezemben pálca
Én lennék a domolykók átka?

12 thoughts on “Itt van az ősz, itt van újra

    • Béna persze, csak kellett valami befejezés, és ez jutott eszembe. Egyébként elég sokat horgászok,már túl vagyok az 50.-ik pecámon, csak nagyrészt a domolykóakt kergetem, és nem akarok mindig róluk írni.

      Ádám

  1. Én már el is felejtettem milyen a domizás, ismét csak ámulok a fotókon, mint a kezdetek-kezdetén. Talán jövőre a mi kis patakunk is kiújulja magát, de nem olyan mértékben mint eddig volt. A cig..illetve hiperpigmentált emberkével jól jártál el, idén tőlem egy csukát akartak kunyerálni. Ja, és észrevettem a rebel csalin, hogy a horog egyik ága hiányzi, akarattal vagy akaratlanul? Görbüljön továbbra is, jó csukázásokat, ha minden igaz én is megyek hétvégén.
    Üdv, Ákos.

    • Remélem minél hamarabb visszaállnak a normális állapotok felétek. Nálunk szerencsére, mostanában nem babrálják a zsilipet. A legtöbb c. típusú emberrel nincs nagy bajom, kivéve, ha lop, ha rapsickodik, ha magyarozik, ha kéreget, stb.

      A Rebelen nem direkt van letörve a hármashorog egyik ága, letört miközben visszaegyenesítettem., de ugyanúgy megfogott mindent. A horog szakállát érdemes lenyomni, főleg, ha merítőt használsz.

      Görbüljön neked is.!

      Ádám

  2. Szia Ákos!

    Örülök, hogy a hosszú szünet után ismét felvetted a horgászbotot és új történettel jelentkeztél. Jó az írás is, bár én mellőzném a trágár szavakat :o) A műcsalikról készített képek egyszerűen zseniálisak!
    Üdv.

    Tom
    pecazas.blog.hu

    • Ákos? 😀

      A botot nem tettem le, csak nem írogattam. Borsodi vagyok, azt hiszem ehhez hozzá tartozik néha egy kis trágárság. 🙂
      Első próbálkozásaim ezek a képek a műcsalik fotózásában., de köszi.

      Ádám alias Ákos

  3. Helló! Azokat a hernyó szerű woblereket hol és mennyiért szerezted? Milyen zsinórt használsz hanyas méretben, hogy ennyi peca alkalmával sem tudtad beszaggatni a bumble bugot? Nálam sajnos a műcsali fogyóeszköz, pláne ha UL-ezek.

    • Szia!
      A hernyó wobblerek becses neve : Stepanow Fishing Mini. A profiblinker.hu -n lehet kapni őket 1900 forintért. Ezt a műcsalit csak akkor ajánlom, ha nagyon sekély vízben kell lépre csalnod a domikat, mert ez a típusú wobbler szinte a felszínen jön. Mondjuk akkor is jó lehet, ha repülnek a bogarak és felszínen kell horgászni.. Na mind1.

      A zsinórom jelenleg 20-as fluocarbon bevonatos. Ha jól emlékszem Konger márkájú. Még képet is találtam. 😀 http://www.konger.pl/images/220150xxx-d1.jpg

      A bumble bug úgy van még meg, hogy már többször mentem vízbe érte, és sosem hagyom beszakadni. Valahogy mindig leimádkozom a nádról, vagy akármiről. 🙂

      Ádám

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s