Domolykót,csirkemájjal 2.

A múltkori domolykófogás beindította a fantáziám,tudtam,hogy a patak többet tartogat számomra. El is határoztam, hogy másnap ismét meglátogatom a domik élőhelyét. Azonban csak a mai napon tudtam lemenni, mert pénteken a Bodrogra mentünk pergetni. Mondanom sem kell semmit sem fogtunk. Szóval ma reggel, az év utolsó napján,10 órakor már a parton voltam,Apámmal. Ott kezdtünk ahol a múltkor sikerült megfognom szép domolykómat. A mostani peca alkalmával rendesen fel voltunk szerelkezve májjal. Egy jó fél órányi zsinóráztatás után, Apámnak sikerült megfognia az év első domiját. Szép,20 centi körüli példány volt. Én következtem, máj csalim a patak fő medrében kellette magát egészen addig, míg egy szép 25 centis domolykó meg nem állította.Visszagondolva még most is elcsodálkozok, hogy mekkora erő van bennük.

Azt hittem az év utolsó hala lesz.

Ismét apám fogott valamit ,nem mást,mint egy Nyúldomolykót.

Sokan összekeverik a Domolykóval

Majd én nyúltam a “nyulak” közé.

A patakban sok a Nyúldomi

 Fogtam belőlük 5-öt,majd Apám fogott még egy 20 körüli domit. Ennyi volt az év utolsó horgászata!

Kívánok Mindenkinek Sikerekben,Halban és Boldogságban Gazdag Új Évet!

Domolykót,csirkemájjal

Három pergetős betli után kezdtem úgy érezni,hogy elvagyok átkozva pergetésügyileg. Legutóbbi csukavadászatomon,egy jó 6 kilométernyi szakaszt átfésültem,de csak a jéghideg blankot érinthették ujjaim.Körforgótól a wobblerig mindent próbáltam,a halak azonban nem díjazták kitartásom.
A barangolásnak annyi pozitívuma  viszont volt,hogy testközelből szemlélhettem meg az új,kiszélesített szakaszát a pataknak.

Olvasd tovább>>

Tanulság

Eddig úgy gondoltam,hogy ami működik azt nem kell megváltoztatni. Azonban a vízállás,víz áttetszősége és számos más körülmény befolyásolhatja eredményességünket. Azért írom mindezt,mert a legutolsó pecámon alkalmazott taktikám kudarcba fulladt.

Hétfő reggel a patakra mentem barátommal Dáviddal, mivel jogsi és fuvar hiányában máshova nem igen tudtam menni. Az egyesületi tavunk is befagyott. Szóval 8:15-kor a  szennyvíztisztítónál találkoztam horgásztársammal,ahol orrfacsaró bűz fogadott. Miután magamhoz tértem szórni kezdtük a vizet.
Ez alkalommal a patak elejétől ,a vége felé haladtunk,nem pedig fordítva. Nyáron ezeken az elülső helyeken könnyű volt csukát fogni,de valakiknek nehezükre esett visszaengedniük őket,így mára már itt is lehetetlenné vált a kapás kicsikarása.

Elérkeztünk egy olyan helyre ahol a kivágott vagy megfagyott sás a felszínen összetorlódott.  Itt fogta meg Dávid az első csukát,villantóval.

A benyúló bokor mögött rejtőzködött a csuka

Én persze a gumihalakat erőltettem,nem is volt nálam más csak twister és gumihal. Fehér gumihallal dobáltam mivel a víz kicsit zavarossá vált az esőzések miatt. Dávid második csukáját az eddig süket résznek hívott szakaszról fogta,ismét villantóval,majd beszakadt és nem is fogott már semmit.  Én még csak halat akasztani sem tudtam,pedig sok színt megpróbáltam,rengeteg veszélyes helyre is bepöccintettem csalim,mindhiába.
A nap tanulsága számomra az volt,hogy mindig legyen nálam mindenféle csaliból pár darab. Legközelebb az összes műcsalimat kiviszem,hiába fog fájni tőle a hátam a nap végére.

A megfázáshoz vezető út egyik alternatívája a téli horgászat.

Újra a patakon

Unokatesómmal hétfőn elhatároztuk,hogy szerdán meglátogatjuk a város széli patakot.Nos szerda helyett ma mentünk le. Azok a hírek járták,hogy újra megy a csuka,így hát megpróbáltuk. Az “ott mindig van kapás” helyen kezdtük,és onnan haladtunk a híd felé.Szokásos Nevis gumihalakkal dobáltunk. Nemsokára sikerült is megfognom az első csukát.

Valószínűleg az év utolsó,patakon fogott csukám

A következő állásban Ricsi is megfogta hasonló csukáját,és el is érkeztünk az események végéhez. Hiába dobáltunk tovább,már nem ajándékozott nekünk egy halat sem a leharcolt patak.

A tél rossz gazdája a természetnek

Rövid történetek a horgászat világából

Nos hol is kezdjem? Ezt a történetet elég régen hallottam,most szeretném feleleveníteni és “papírra vetni”.

Az egész ott kezdődött,hogy 2 idősebb barát(nevezzük Józsinak és Lajosnak) elhatározta,hogy csukázni indul egy csontig hatoló,téli,hideg hajnalon. A hideg idő miatt mindketten rendesen felöltöztek,kantáros thermonadrág és thermofelső. Horgászatuk célpontjának a csobaji Kifli tavat határozták meg. Reggel 6-kor már a vízparton voltak. Durung botjaikkal nemsokára már repítették be a kishalaikat a szerintük csukásnak vélt helyre. Pár óra elteltével Lajos meg is fogta az első retúr csukát,horogkiszedés közben  a kis csuka megugrott és fogaival végigszántotta kezét.Dühösen vágta a vízbe a szúrós falattól megszabadított csukeszt.
Dél körül megkezdték “ebédelésüket”,bicska,szalonna,kenyér az ölükben. Az táplálékbevitelt egy maszatolós kapás szakította meg ami pár perc múlva  az 50 grammos úszó eltűnéséhez vezetett. Józsi a bevágáshoz készülődött,Lajos szorosan mögötte figyelte az eseményeket.Józsi egy határozott mozdulattal bevágott a már vizet szántó úszónak. Valami oknál fogva nem akadt a horog,így sikerült “luftot ütnie”,Lajos kárára. Ugyanis bevágásnál az ő fején koppant a bot. Neki ekkor már kezdett elege lenni és Józsi anyját a legősibb mesterség jelzőjével illette. Mérgesen ült vissza a  székébe.Józsi újracsalizott majd elment az erdőbe,ugyanis rájött a “nagy dolog”. Letolta thermonadrágját és kinyomta magából az “emberi téglát”,ezek után visszatért barátjához és letelepedett a székébe. Lajosnak furcsa szagok játszadoztak az orrában található érzékelőkkel. Meg is jegyezte.: – Te komám,nem léptél valami sz@rba?  Józsi e kérdés hatására erőteljesen végigdörzsölte cipője talpát a deres füvön. Mindhiába,már mindketten érezték azt az erőteljes,büdös diphez hasonlítható szagot. Jó fél óra tanakodás után Józsi kezdett rájönni,hogy honnan eredhet az “illat”. Levetette thermonadrágját amiben elvileg  az erdőben hagyott “csomagja” díszelgett. Lajos mikor meglátta,hogy mi történt barátjával,erőteljes  nevetésbe kezdett,olyanba amire Józsi örökké emlékezni fog.

Menyhalas próba

Reggel 9 óra tájékában telefonom csörgésére ébredtem. Unokatesóm,Ricsi hívott,hogy nincs e kishalam:
-Van de minek az neked?
-Megyünk menyhalazni.
-Beférek?
-Szerintem be! (Később visszahívott és megerősítette.)
-Mikor indulunk?
-10-kor.
-Oké.Pakolok.

Történt mindez múlthét vasárnap.
Gyors reggelizés után a thermoruhámat és thermocsizmámat készítettem elő. 10 óra előtt pár perccel már a kapuban állt Ricsi és haverja Norbi.
11 felé megérkeztünk a Tiszalöki Vízerőműhöz. A talpaknak nevezett résztől 50 méternyire foglaltunk helyet.A vízállás nagyon kicsi volt.A meredek,homokos part miatt jól jöttek a székem állítható talpai.Miután székem elfoglalta a végleges helyét,a botokkal kezdtem foglalkozni. Az egyik orsón 22-es,míg a másikon 30-as zsinór volt. A vékonyabbikat 2 horoggal szereltem,egy 16-sal és egy átlagosnak mondható kicsi,hosszú szárú,menyhalra valóval.A kisebbik horgon trágyagilisztát kínáltam a halaknak,míg a nagyon halszelet csábította a menyhalakat. A másik botot gubancgátlós megoldással szereltem és csak egy horoggal,halszelettel.Úgy 20 méterre bedobáltam és megkezdődött a várakozás.

A várakozás a horgászat oroszlánrésze

A Tisza rendkívüli mértékben le volt tisztulva,szóval nappali menyhalfogásra  nem igen számíthattunk. A gilisztás csalira sem volt jelentkező,még a durbincsok sem csipegettek. A kapástalanság miatt elővettem egy szendvicset a táskámból, de közben észrevettem,hogy nem hoztam világítópatront.Szerencsére Norbinál volt. Ellenőriztem a fejlámpám fényének erősségét is aminek fényereje egy rossz zseblámpáéval vetekedett. Nos erre a horgászatra jól rákészültem.

Az idő elég lassan telt,de úgy 5 óra környékén Ricsi megakasztotta a menyhalnak vélt halat ami végül durbincs személyében került a kezébe. Közben szomszédságunkba úgy 6-7 főnyi társaság érkezett.Beszélgettünk is velük és elmondták,hogy elég jól szoktak fogni. Úgy fél 7 környékén Ricsi megfogta az első menyhalat.Nem volt nagy,kb 24 centi. Ezután Norbi fogott egy hasonszőrű menyust. Háromnegyed hét környékén végre én is megfogtam 2011 első menyhalát.

Az első menyhal melyet csak haver segítségével tudtam lencsevégre kapni

A számomra jeget megtörő hal után Norbinak sikerült megfognia a horgászatunk legszebb halát egy kb. 30 centis menyus személyében. Az események közben néha eleredt az eső is,de nem volt kitartó,csupán 1-2 percig esett.Az enyhe időjárásból csak annyi előnyünk volt,hogy a spiccek nem fagytak be. Kemény mínuszos időben talán jobban jöttek volna a menyhalak de ekkor a már említett spiccbefagyás jelentősen megnehezítette volna a horgászást.  Már eléggé benne voltunk az estében de számomra csak ekkor kezdődtek az izgalmak. A második kapásomat sikerült elszerencsétlenkednem. Itt jegyezném meg,hogy szinte mindegyik kapás rendkívül maszatolós volt,semmi komolyabb spiccgörbítés. 19:45-ig még fogtam 7 menyust így végül 8 darabot sikerült kivarázsolnom a Tiszából. Hármunknak összesen 11 menyhalat zsákmányoltunk. Ebből én 4-et visszaengedtem,4 pedig másnap az asztalra került.

Egy a 8 közül.

Feltűnt,hogy szomszédaink szépen szedegették a halat és elárulták,hogy manapság a sózott busaszelet a menő a menyhalak körében. Valahol olvastam már erről egy cikket,de még nem próbáltam ki,azonban eredményessége meggyőzött,szóval ki fogom próbálni.

u.i: Sokat gondolkodtam,hogy egyáltalán megcsináljam e ezt a cikket,ugyanis a hozzá tartozó képek,fejlámpa hiányában elég sötétek lettek.Nem sok mindent lehetett kivenni belőlük,de végül a Photoshop segítségével “elfogadható” minőségűre tudtam őket alakítani. Így a cikk megírása mellett döntöttem.