Az írás kényszere??

Nos 21 napja nem fogtam halat. Hibáztathatnám magamat is,mivel ez idő alatt mindössze 3 alkalommal horgásztam. Elég rossz érzés. Ez idő alatt nem volt meg az a plusz,ami miatt egy kicsit jobban érezhetném magam.  A kedvenc patakomat szó szerint leamortizálták. Hal csak elvétve fogható benne. A patak menti összes kisebb nagyobb fát,bokrot elhordott a kisebbség,ezáltal a patak a szépsége egy részét elvesztette.
Most leírnám a 3 horgászat alatt végbemenő történéseket,mondjuk nem sok értelme van..
Az első horgászatomat a patakon ejtettem meg,egyik haverommal. Csupán egy horgász volt a vízparton. Az érdeklődésünkre ez volt a válasz: “Nincs ebbe már hal,azok a mocskok mindent elvittek”  Ezt a mondatot értelmezze mindenki úgy ahogy akarja.
Az egész délutánt végigpergettük,még olyan részeken is ahol eddig sosem jártunk. Azt hiszem ez évre vége a pataknak. Bízok benne,hogy a maradék csuka majd sikeresen letud ívni.

A második horgászatom helyszíne ismét a patak volt. Most másabb módszerekkel próbálkoztam. Az eddig működő gumihalakat,twistereket,wobblerre és vasakra cseréltem.  Ez sem hozott eredményt. Itt az évre már végleg feladtam a patakba fektetett hitem.

A harmadik és egyben utolsó novemberben megejtett horgászatom helyszíne a Bodrog volt,a Lebuj-kanyarnál. Hideg,ködös idő fogadott. A termoszban lévő forró tea ilyenkor jól jön. Egy olyan helyre mentünk ahol megelőzőleg már sikerült pár csukát fognom. Volt nálunk kishal is,de én inkább pergetni kezdtem és ki is tartottam mellette a horgászat végéig. Apám felszerelt egy búvárúszós cuccot, de úgy dobta fel a part menti bokrosra ahogy kell! Nos szakadás lett a vége,de újra felszerelt. Ismét egy dobás és csodák csodájára megint a bokron landolt a cucc. 😀 Most megúszta annyival,hogy leszakadt a horogról a kishal. A harmadik bedobás végre sikeres volt. Miután ezekkel megvolt,felszerelte a pergető botját és elindult a folyással felfelé. A fenekezős szerkót rám hagyta. Egy kb. 20 méter széles helyen voltunk,szóval rendesen áttudtam fésülni a terepet a gumihalammal.
Jó fél óra múlva egy 45-ös csukával tért vissza apám. Bilincsre tette szokása szerint. Ez idő alatt sikerült beszaggatnom egy Nevist. Most rajtam volt a sor,hogy más állásokban is kipróbáljam pergető tudásom. Pergettem,pergettem de csak rothadó faleveleket fogtam,és megint beszakítottam egy kis twistert. Visszamentem Apámhoz. A kishalason még kapás sem volt. Megpróbáltam egy nagyobb jigfejjel a bentebb lévő medret. Szakadás lett a vége. Egy forró tea a parton és már mentünk is haza.

Ez a november számomra elég silány volt halfogási szempontból. Mivel novemberben szombatonként is suliba kellett járnom,így automatikusan kimaradtak a szombati pecák. A suli utániakról meg már nem is beszélek…utálom ,hogy hamar sötétedik. Mindenesetre bízok a decemberben. Örülök ha legalább 1 halat fogok majd ebben a hideg hónapban.

Meglepetés

Sajnos a szombati,Bodrogra tervezett horgászat elmaradt. Így a pénteken fogott pár kishallal lementem a patakra,Apámmal. Egy a legjobban horgászott területtől távolabb eső részt vettünk célba.Sajnos a patak ezt a részét is egyre többen horgásszák,engedélyesek és engedéllyel nem rendelkezők egyaránt.
Fejenként 1 botot vittünk kishalas csukázásra.. Én levittem azért a pergetőbotomat is.
A két fenekező szerelék egy búvárúszós készségből állt. Jó egy óra múlva apám fogott egy 45 körüli csukát. Bilincsre tette. Holnap tejfölös csuka lesz a menü.

Egy elég széles állásban telepedtünk le,szóval volt hely pergetni is. Így is tettem. Mikor a sás előtt húztam a narancssárga Nevis-t,kaptam egy rávágást. Sajnos csak a gumit fogta.  Ismét eltelt egy óra. Bal oldalra dobtam a gumit,egy nád sziget elé. Alig tekertem kettőt az orsóm karján és kaptam egy éles koppintást,bevágtam és megvolt a hal. Alig tapasztaltam ellenállást a részéről,kis csukának véltem. Kikerekedett a szemem mikor a felszínre jött a hal.
Egy Süllő!  Én szerintem jobban meglepődtem,mint a hal. Sosem gondoltam volna,hogy ebben a patakban a Süllő is megtalálható.

A kicsi Süllő,amely megváltoztatta a patakról alkotott elképzeléseimet

Én azt hiszem sokkal nagyobb örömöt okoz egy ilyen hal kifogása,egy kis patakból,mint egy 5 kiló feletti műtólakó hal partra emelése.

Nehézkes kishalbeszerzés

Egyre többet hallottam barátoktól,horgászoktól,hogy elég nehéz lett a kishalfogás a közelben. Az egyesületi tavon eddig mindig tudtam fogni egy óra alatt legalább 60-at. Szóval elfogadtam a kihívást magamban,lementem kishalazni. A kishalakon itt a vörösszárnyú keszegeket értem. Jó ha van télére kishal.Hordóban egy kis levegőztetővel sokáig eltarthatóak. Csukára a legjobb csalihal tapasztalataim szerint a vörösszárnyú,emellett süllőre is kiváló.
Kis kárásszal is próbálkoztam pár éve csukázni,de nekem nem igazán jött be. Lassan itt lesz az igazi menyhalas szezon is,oda is kellesz majd a friss halszelet.

Apámnak kellett jobban mondva a kishal,én inkább pergetek az éven. A kihívás és apám szükségletei miatt is lementem a Homokos-tóra. 1 kis doboz csonti,pár szerelék,egy vedér és egy matchbot volt a társam.

A tó “szigetnek” nevezett részén foglaltam helyet

A “sziget”-ről tudni kell,hogy ez a tó legsekélyebb része. 10-12 méteren a tó közepe felé sem éri el a 80 centiméteres “mélységet”. Azért esett a választásom erre a helyre,mert napsütéses idő volt,gondoltam kijöhettek erre a részre a keszegek. Pár kisebb gombóc etetőanyagot dobtam úgy 10 méterre. A felszerelés nem volt bonyolult,egy sima csúszó úszós alkalmatossággal horgásztam. A horog egy 16-os valamilyen Gamakatsu volt,egy szem csonti pont elfért rá.
Elég nehezen sikerült megfognom az első halat.A vöröske az itt szokásos kapásával jelentkezett,az úszó szinte szántotta a vizet.

Az első

A jeget megtörő hal után egy jó fél óráig nem tudtam kapást kicsikarni,mindaddig míg rá nem jöttem,hogy mit csinálok rosszul. Észrevettem,hogy a halak kb. 20 méterre mozognak a felszínen. Az 50 centis eresztékemet a lehető legkisebbre állítottam,az ólmokat összehúztam a könnyebb dobás reményében és besuhintottam úgy 20 méterre az 1g-os úszót. Nem telt el 5 másodperc és az úszó már megint szántotta a vizet. Meg is volt a második halam,de ez most egy bodorka volt.

A nap egyetlen bodorkája

 Innentől kezdve jól ment a halfogás,de közel sem úgy,mint régen. Tavaly ősszel ugyanis egy jelentős halpusztulás ment végbe a tavon. Elkeseredve néztem ahogy terítve volt a part széle rengeteg bodorkával,vörösszárnyúval,sügérrel. A tetemek között volt kis csuka,kis harcsa,ponty,amur,busa,szinte minden… Rossz emlék.

Térjünk vissza a keszegezéshez. Sokan nem tudják,hogy amikor kishalazik az ember akkor sokat kell dobni. Ugyanis a beeső szerelék hangjára odamegy a hal. A küszözésben a legfontosabb ez az ismeret. Nekem is ha nem volt kapásom fél percig akkor már csévéltem is ki a cuccot és újból dobtam. A dobástól számított 15 másodpercen belül kapásnak kell lennie,ha nincs akkor dobjunk újra. Én ezt a taktikát alkalmazom.

A nap legnagyobb vörösszárnyúja

Összesen 42 darab keszeget sikerült kiszedni a tóból szűk 2 óra alatt. Nem tudom mennyibe kerül a boltokban az élő csalihal,de ha már 30 Ft-al számolom,már akkor megspóroltam 1260 Ft-ot. A legfőbb tanulság,hogy ha valami nem megy akkor máshogy kell megközelíteni a dolgokat.

3 horgászat rövid jellemzése: Szenvedés

A megpróbáltatások Tiszalúcon kezdődtek. Egy barátom weekend házában szálltunk meg. Késő délután megnéztük közelebbről is a holtágat.Nagyon szép holtág és óriási. Minden megkérdezett sporttárs válasza ugyanaz volt: -Nincs semmi.. Nem volt túl jó előjel a holnapi pecához. De hisz én majd pergetek,az mégis csak másabb.
A víz szemrevételezése után főzni kezdtünk. Már javában sötét volt. A hideget nem vettük figyelembet,mert 1-2 deci pálinka után nem igen fáztunk. A kaja nagyon jóra sikeredett,ezúton is szeretném megköszönni havernak a vendéglátást és a finom pörköltet.

Részlet a holtágból

Reggel 6-kor sikerült felkelnünk. A maradék pörkölt elfogyasztása után elindultunk felfedezni a holtágat. Én meg Dávid pergettünk,a másik 2 haver pedig még az egyik horoggal pontyra míg a másikkal bármire horgásztak,fenekezővel. Hülye ötletnek tartottam,hogy semmi etetés nélkül csak úgy”bele a világba” horgásznak. Nem is fogtak csak 1 törpét.  De mi sem álltunk jobban…  Dávid kívülről megakasztott egy kárászt. Nagyjából ennyi volt a nap történése. Se egy rávágás,se rablás ,egyszerűen mintha nem lett volna rablóhal a vízben. A legakadósabb kifolyó/befolyó részt is alaposan megdobáltam egy bokorugró csalival,de az sem hozott eredményt. Elkeseredésünk végett visszatértünk a fenekezős csapathoz,és kishallal próbáltunk csukát fogni. Így sem ment. A horgászat végén ellenőriztek is minket.Mindent rendben találtak.
Nem éreztem kidobott pénznek a napijegy 1300 forintos árát,mert egy gyönyörű vizet ismerhettem meg és a tegnap esti főzés is jóra sikeredett.

Másnap,október utolsó napján ismét meglátogattam a patakot. Egy kis krokodilt sikerült fognom,az “ott mindig van kapás” helyről. Hiába nem fogtam aznap mást,mégis egy ilyen kis csuka is feltudja dobni a napom.

Pont a fényképezés pillanatában tekeredett a másik irányba

Halottak napján nem zargattam a csukákat,így szerdán mentem ki újból. Reggel nagyon ködös időre ébredtem. Ricsi barátommal a legutolsó,kedvenc helyem felé vettük az irányt. Nem dobálhattunk 5 perce mikor a kis fa elé dobtam a gumit és beesőre rontott rá a harcos kis csuka.
Minden erejével próbált megszabadulni a horogtól..sikerült is neki. Folytattam a dobálást és egy jó 10 perc múlva végre halat fáraszthattam.

Ködös reggel hala

A mai napon is csak 1 halat sikerült kivarázsolnom a vízből, 2 óra leforgása alatt. Egyre kevesebb a hal. Kifelé beszélgettünk a kishallal horgászókkal is:

-Fogtam már napi 6-7-et is
– 4 bottal szoktam horgászni.
– Van ebbe még hal,csak nem eszik.
-Csak kicsik vannak ebbe (de a visszaengedés szóba sem kerülhet)

Elszomorítottak a hallottak,de nem tudok mit csinálni,az emberi hozzáállást nem lehet könnyen megváltoztatni. A legtöbb ilyen horgászban csak akkor változik meg a hozzáállás,ha már nem fog tudni halat fogni,vagy talán még akkor sem. Tisztelet a kivételnek!

Szombaton a Bodrog folyón fogok pergetni! Sosem adom fel!