Első bodrogi próba

Kellett már egy kis változatosság a sok patakpeca után. Szóval a szomszéddal lementem a kedvenc folyójára, a Bodrogra. A Lebuj kanyarnál kezdtünk pergetni. Pár dobás után szomszédom fogott egy körülbelül 1,2 kg-os csukát. Visszaengedtük. Majd nekem sikerült fognom egy kisebbet,majd még egyet. Szomszéd is fogott még egy bugylit. Na szóval ennyiből állt a mai 2 órás pergetés a Bodrogon!

Az egyik szivar. A másikról is csináltam képet de az valamilyen módon elveszett….

Csukázás egy esős vasárnapon

Ismét patak. Határoztuk el magunkat barátommal egy szerdai napon. Suli után lebicikliztem hozzájuk, majd onnan gyalog mentünk a partig. A szokásos világoszöld gumihallal dobáltam végig minden állást. Egy csuka sem akart rárontani se a haver, se az én gumimra. Elértünk az “ott mindig van kapás” helyre, ahol Dávid nagy nehezen kivarázsolt egy csukaifjoncot. Nagyjából ennyit sikerült kihoznunk a szerdai pergetésünkből. Én azonban nem értem be ennyivel!

Az egyetlen szerdai hal

Olvasd tovább>>

Pergetős hét

Az idő meglehetősen lehűlt ezen a héten,szóval szerdán rápróbáltunk a patak csukáira. Végigdobáltuk az összes részt,de mindketten csak a kapásig jutottunk. Engem egy megcsonkított gumihallal gazdagított egy krokodilpofájú. Ezt már kihívásnak vettem,így pénteken is lementünk Dáviddal .
Ő múlthéten sikeresen kiszedett egy 2-kg-os példányt.  Azon a helyen ahol fogta,meglehetősen többet időztünk. De most semmi sem volt kíváncsi műcsalijainkra. Szólt,hogy az egyik bokorról zsinór lóg a vízbe.Nekem sem kellett több,rádobtam és a kezemmel sikerült leszaggatni az ezüstösen csillogó körforgót. Neki adtam,hisz ő látta meg.

A 2 kg-os élőhelye

Végigvallattuk a sekély vizes részt is de itt sem tartózkodott csuka. A híd előtti legutolsó állásba igyekeztünk. Itt eddig mindig volt kapás,rávágás vagy fárasztás. Nekem most is csak a gumi farkát harapta le ,erre haver feltette az általam nekiadott körforgót,és egyből fogott egy kilós csukát.
Köcsög….mondtam. 🙂 Már sötétedett,így a hazafelé vettük az irányt. Mire kiértünk a betonozott útra,mindketten majd meg fagytunk. Ezt a horgászatot az úgynevezett “ilyen is van” kategóriába tettem. De mindenképp szerettem volna halat fogni a héten.

Szombaton Ricsi unokatesóm állított be hozzám,hogy menjünk le pergetni az egyesület tavára. Arra ébredtem,hogy csenget,de gyorsan felöltöztem és már mentünk is. Körbedobáltuk az egész tavat,de nem igazán bíztunk benne.Egy koppintásunk sem volt. Mentő horgászat gyanánt átmentünk a patakra,de most az “engedélyes” részére. Gumihaltól a wobblerig mindent próbáltam,de ismét sikerült egy “ilyen is van” horgászatot befejeznünk. Még a parton megbeszéltük,hogy vasárnap reggel ismét megpróbáljuk,a patak megszokott részen. Reggel 6-kor óracsörgés hiányában,a kutyánk ugatása ébresztet…
Kapkodva összeszedtem magam,és már bicikliztünk is le a halak lakóhelye felé. Tekerés közben sajnos felidéződtek a téli menyhalazás közbeni ujjlefagyások is.

Most hátulról kezdtük a horgászatot. Ricsinek sikerült is fognia egy körülbelül 40 centiset,az “ott mindig van kapás” helyről. Persze én most is csak dobáltam és dobáltam. Itt már egy kicsit úgy éreztem,hogy elátkoztak a halak. Egy körforgót illesztettem kapcsomba,mivel egy olyan részhez értünk ahol hosszan tudom vallatni a part melletti sásos előtt a csábító falatot. Szerintem mondanom sem kell,de azért írom.. itt sem fogtam egy szálkát sem.

Rendkívül változatos egy víz

Már a sás szigeteknél jártunk mikor eszembe jutott,hogy szerdán itt egy pillanatra megakasztott egy csukát Dávid. Sok kishal járja táncát a vízben, tehát valószínűleg nem hagyta még el rejtekét élelem után kutatva a gumiszaggató szörnyeteg. Be is dobtam az akadó mellé és végre érezhettem a kapás felemelő érzését.Bevágtam de nem akadt,lehúzta a gumit a jigről. Visszadobtam és egy elnehezedős kapásnak emeltem oda.
Sikerült megmentenem magam az “ilyen HÉT is van”-tól.

A zöld favoritra jelentkezett a megmentő halam

Az akadás mondhatni tökéletes volt

Visszaengedés közben bokáig süllyedtem az iszapban,de nem igazán érdekelt, mert még mindig a halfogás extázisa alatt voltam. Tovább toltuk a biciklit a nehézkesen járható gazban.

Itt fogtam volna a második csukám,ha ő is úgy akarta volna..

A következő állásban a sás előtt ugráltattam a gumit,és egy elnehezedős kapás volt rá a válasz. Bevágás,és egy erőteljes fejrázás után úgy repült ki a csali a hal szájából,hogy majdnem fejen vágott. Lassan elértünk a szennyvíztisztítóig. A helyi halkitermelő erők már a helyszínen voltak. Volt aki 3-4 bottal… Nekik sem sikerült belenyúlniuk a jóba,szerencsére.

Mindenki csak csodálkozott,hogy nem lehet halat fogni,stb. Hát talán el kellene gondolkodniuk,hogy mennyi halat elvittek már a kis patakból. Tavaly ősz óta rendszeresen horgásszák. Valószínűleg azért volt benne annyi hal,mert 3-4 évig csak egy benőtt folydogáló víznek nézte mindenki mindaddig míg ki nem takaríttatták.Ez idő alatt egy jelentős csukaállomány alakult ki. Tavaly télen a szemem láttára fogták ki a 30 centis,szerencsétlen csukákat. Eszükbe sem jutott volna visszaengedni. Persze itt is voltak kivételek akik tisztelték annyira a halat,hogy legalább a méreten alulit visszaengedték. A nyár alatt több csukát fogtam és engedtem vissza,mint ősszel. Érdekes. Senki nem gondol a jövőre és csak folytatódik a fagyasztófeltöltés és a haleladás…

Küszködés a csatornán

Szóval újra pergetni indultam,barátommal,Dáviddal,csak a helyszín változott. Egy 14 kilométerre fekvő csatornára terveztünk,egy pár órás pergetést. Fuvar lebeszélve,az indulást reggel nyolcra egyeztettük. Azonban az időjárás jelentést figyelve aggódni kezdtem,erős lehűlést és esőz jósoltak. Az eső miatt féltem legjobban,mert a napijegyet már előre megváltottam. Pergetőtáska gyanánt most egy vízhatlan hátizsákba pakoltam dobozaim.

Szinte mindegyik műcsalim elvittem,súlyuktól fájt is a hátam  a nap végére…
Este nyolckor elég rossz lett a hangulatom,mikor kinéztem az ablakon…szakadt az égi áldás. Már csak abban bíztam,hogy reggelre eláll. 6:20-kor keltem,és egyből az időt néztem.Az ég kitisztult,az esőnek csak a nyoma látszott. Ez az én napom lesz. Gondoltam…

A Nagy-Kopaszt még ködlepedő borította

8:30 felé érkeztünk meg. Az úgynevezett “Ívely” éren kezdtük a tekergetést. Átlagosnak mondható volt a víz. Nem volt zavaros szerencsére.

Az Ívely-ér

Egy zöld-sárga, 5 centis gumihal  kezdtem dobálni.Barátom pedig egy narancsszínű Sandrával.
Dobáltunk,dobáltunk de eredménytelenül. Találkoztunk egy sporttárssal de ő sem tudott semmit felmutatni.

Tipikus csatornai kép

Miután 10 állást legyezőszerűen átfésülve,nem jutottunk dűlőre a csukákkal,úgy döntöttünk felsétálunk a csatorna,egyesnek nevezett részére.

A kövezéses részt is jól átfésültük...de mindhiába

Felérésünk után csalit cseréltem. Egy házi készítésű, igen jól sikerült Mepps Scylops utánzattal kezdtem dobálni. Ritkán láttam egy-egy balin rablást,de számottevően nem tartózkodtak a kövezésnél. 40 perc sikertelenség után,kezdtük érezni,hogy meg kell majd küzdenünk a halakért.
Feljebb ballagtunk az első beállóig. Ismét gumihal fejelgette az iszapot a kapcsom fogságában. Pont a szemközti bokrosról szabadítom sikeresem a gumit,miközben haver halat fáraszt. Elmész te a …. mondtam neki,de ettől eltekintve örültem sikerességének. Egy gyönyörű Kősüllőt akasztott,amiről eddig nem is tudtam,hogy megtalálható ebben a csatornában.

A szép köves egy twisterre csábult el

A következő állásban,olyan ütést kaptam a kis gumira,hogy rendesen megijedtem. Egy minimális burvány és egy aranyszínű test jelezte a támadó kilétét. Valószínűleg Csuka lehetett.  Aki esetleg a közelünkben volt az biztos felkapta a fejét,mert káromkodtam egy szépségeset.
Tovább mentünk,de nem volt értelme. Így már csak a csatorna kettesnek nevezett részében bízhattunk.

A befolyónál általában van Balin,persze most még hal mozgás sem

Megdobáltuk az összes állás,minden ígéretes szegletét,de végül a csatorna végénél kötöttünk ki,persze hal nélkül.

A hely,mely megmentett a betlitől.

Mindig is láttam fantáziát ebben a helyben,de még nem horgásztam rajta.Itt volt az ideje. Egy kis  Hornetnek adtam esélyt,hogy összeakaszkodjon valamivel. Dobtam egyet a parttal párhuzamosan és a töklevél előtt rárabolt a kishalpusztító. Megörültem,hogy legalább fogtam valamit,de korai volt az örömöm,a hal kirázta magából a horgot. Pár perc múlva ismét gumihallal próbálkoztam. Újra egy parttal párhuzamos dobás,és ismét egy lemaradt csuka A gumihalat persze szétszaggatta. Itt már kezdtem feladni,kezdtem elfogadni,hogy ez nem az én napom mégis tovább próbálkoztam. Egy sügér mintázatú wobblert táncoltattam a tökös előtt mikor kaptam egy kis koppintást.Visszadobtam neki,de megint csak egy koppintásig jutottam,viszont harmadjára már megakadt a nullázástól megmentő hal.Persze a történtek után még dobáltam,hátha megjönne a második is,de nem jött.

Nőj nagyra!

Mennünk kellett lassan,így elindultunk vissza a híd felé,ahol a zsilip előtti állásban,csodák csodájára fogtam még egy csukát.

Te is !

Gumis csukázás

Egyre többször vettem észre magamon,hogy miután hazaértem az iskolából és internet közelébe kerültem,egyből a horgászoldalakat kezdtem el böngészni.Látszottak rajtam az elvonási tünetek.

2 hete nem horgásztam.Szóval gondoltam egyet és másnap a suliban leegyeztettem barátommal egy délutáni pergetést.Miután hazaértem a pergetőtáskámban kezdtem rendezkedni.Gondolkodtam ,hogy vajon mi lenne a legjobb a csukáknak,végül a gumi csalik mozgatták meg legjobban a fantáziám. Bepakoltam vagy 10 fajta gumihalat és egy marék twistert. Mindezek után megebédeltem és lebicikliztem a találkozási pontra.

A patak eléggé szürke volt,szinte ezüstbe öltözve folydogált.Nem igazán örültem neki.A pár száz méterrel feljebbi hídépítésre fogtam a víz zavarosságát. Az eső nem okozhatta,hiszen több,mint 1 hónapja nem esett egy szemnyi sem.Próbáltam alkalmazkodni a helyzethez,így egy rikító,5 centis,fluo-zöld gumihalnak adtam esélyt a halfogásra.

Benne bíztam a legjobban

Lassan besétáltunk a patak azon részére ahol már megfelelő a vízmélység ahhoz,hogy a csukák ott tartózkodjanak. A szennyvíztisztító befolyójánál kezdtük meg horgászatunk.

A befolyó,ahol rengeteg kishal tartózkodott

Az első dobásnál igen meglepődtem,ugyanis a gumihalam becsapódása után legalább 20,pár centiméteres ezüstös test ugrott ki a vízből.Meglehetősen sok kishal volt ezen a területen. De csukát itt nem sikerült fognunk. A következő résznél  meglehetősen sok halmozgást láttam a víztetőn,domolykónak tulajdonítottam ezeket a jeleket. Legközelebb talán rápróbálok a domikra is.

Domolykók színpada

Miután végigdobáltunk egy jó 300 méteres szakaszt egy árva kapás nélkül,úgy döntöttünk,hogy megnézzük a patak jóval feljebbi részét. Negyed órányi séta után elértük a számunkra csak “kanyar”-nak nevezett részt. Itt a víz sokkal tisztább volt.Ezen a részen a víz szélessége és mélysége is nagyobbnak mutatkozott. Beindult a fantáziám mikor megláttam a víz közepén lévő kis sás szigetet,megdobáltam szinte minden oldaláról,de így sem jutottam el a célomig. Párszor sikerült a sásosba dobnom,de mindig sikerült megúsznom beszakadás nélkül. Ha sásba dobok akkor fokozatosan erősödő húzással,mindig kiakad a horog,ha rángattam akkor általában sokkal nehezebben akart kiakadni.

A változatos patak

A következő állásban,havernak volt egy rávágása a zöld twisterére,de csak a gumit fogta.Sebaj,majd rávág még egyszer,mondtam neki vigasztalásul.Így is lett a következő dobásnál meg is akasztotta a halat,de pár másodperc után ismét a hal győzedelmeskedett. Amíg ő búslakodott én a part melletti nád torzsás rész mellet,húztam a kis Mann’s-t. Meg is volt az első rávágásom,de csak a farka kellett neki.. Miután gumit cseréltem,a szemben lévő belógó gazos elé dobtam,vagy kettőt emeltem a gumihalon és már halam volt. Nem volt nagy,de nekem így is megérte kijönni.Visszacsúsztattam a már kissé hideg vízbe,és dobáltam tovább.De már itt sem akadt másik jelentkező.

A nap végül egyetlen hala

Tovább haladtunk és elértük a hidat,ahol régen egy gátőrház volt,de mára már nyomát sem látni. Lesétáltunk a híd alá,és dobálni kezdtünk,kishalakra utaló jelet rengeteget láttam,a csukáéval ellentétben. Remek helynek nézett ki első látásra,de itt sem tudtunk kapást kicsikarni. Így elhatároztuk,hogy elindulunk haza . Búcsúképpen fényképeztem egy utolsót a hídról,és megfogadtam magamban,hogy ide még ellátogatok.

Búcsú

A kezdet mindig nehéz.

Kedves olvasó!

Egyre többet gondolkodtam,az unalmas iskolai órák közben,hogy milyen jó lenne egy saját horgászblogot elindítani.Először túl nagy kihívásnak tartottam,de a mai napon elhatároztam,hogy belevágok,bármilyen nehéz is lesz.Még sosem próbálkoztam ilyesmivel,semmi tapasztalatom nincs a blogírásban. Szóval ez lesz az első bejegyzés.Teljesen amatőr lesz az egész,de remélem belerázódom.

Rengeteg horgászatról szóló blogot,weboldalt,újságot olvastam már,melyekből rengeteg információt szereztem.Ezeknek az új ismereteknek köszönhetően,mára már egyre sikeresebb tudok lenni a halfogásban. Persze ez nem elég,hiszen mindig akad olyan szituáció amiben fel kell,hogy találjam magam,hisz nincs két ugyanolyan víz.
Megpróbálok majd minél több helyre ellátogatni,hátha valamelyik helyszín kedvet ad egy leendő olvasónak,hogy kipróbálhassa önmagát egy számára új,általam bemutatott vízen. Bár e téren egy kicsit félek,mert van aki,csak hűtőre dolgozik és eszébe sem jut a hal visszaengedése. Az ilyen emberektől szeretném megóvni a kedvenc vizeimet.

Legelső horgászatom célpontja egy patak lesz. Holnap meg is írom az eseményeket!