Sokat a kevésért

A domolykók után úgy éreztem,hogy kell már valami más,így hát a régi csukázós helyeim felé kanyarodtak gondolataim. Érkezett pár jó hír is,megbízható forrásból. Gyorsan össze is pakoltam és vasárnap dél körül felültem a biciklimre,és meg sem álltam míg el nem értem célomig. Apám is velem tartott,bár már jobban szeretek magányosan pergetni. A felszerelés egy 3 méteres,20-40 grammos botból és egy 40-es orsóból állt,rajta 10-es fonott. Meglehetősen szokatlan volt ez a “durva” felszerelés az Ul után,olyannyira,hogy sorra díszítettem környezetem különböző twisterekkel,gumihalakkal.

Sokat változott mióta nem láttam

Egy piros-zöld twisterrel próbálkoztam,de hamar fel is dobtam egy fa ágára. Na sebaj,egy nem sok. Felraktam egy narancssárga twistert,volt is rá egy ütésem,de a bot szokatlansága miatt ő is bokordíszítő elemként kénytelen tovább élni életét. Na jó,kezdett elegem lenni,a drótelőke fogyott és a türelmem is. Újabb dobás,és mit ad az ég,most a part menti száraz gazban landol a műcsali. Tépkedem,de elszakad a 10-es cérna. Itt fogadtam meg,hogy hazamegyek és kiba..kidobom a kukába azt a takony zsinórt. Magamat is hibáztattam,mivel figyelmetlenségem miatt maradt fent a dobon.. A drótelőke fogytában volt,így csak egy pergetőkapcsot kötöttem. Közben felfigyeltem arra,hogy a part szélén rengeteg a kis béka,így rögtön egy motorolaj színű,kétfarkú! twistert tettem fel. Első dobás,kapás,megvan. Nem nagy,32 centi. Domolykóban szép lenne.

Mennyi a valószínűsége,hogy 2 év múlva megfogom?  0…

Úgy véltem,hogy működik a kétfarkú,”békám”. Dobáltam is vele szorgosan,de közben kezdett baljóssá válni az ég,de az eső előtt még megszégyenített egy csukesz. A sásos elé dobtam,és beesőre odavert neki,de a bevágásom után úgy szakadt el a zsinór ahogy kell. Szidtam magam,hogy mi a f@szért nem tettem fel elé drótot,de már késő volt. Közben az eső is eleredt,de szerencsére csak 15 percig esett,azonban ez is elég volt ahhoz,hogy elázzunk.

Ide még visszajövök

Még volt 3 drótelőke,és 3 motorolajos twister. Csínján kellett bánnom velük,na de én 5 perc alatt megint beszakítottam 2 cuccost. Beledobtam a térdig érő fűbe a botot,és káromkodtam egy embereset. Persze ez mind az én hibám. Félve kötöttem fel utolsó szerelékem,közben nadrágon csurom vizes lett a vizes fűtől.
Egyszer csak láttam,hogy valami űzi a kishalakat,nekem sem kellett több,máris repült a twister. A kapás meg is érkezett,de ismét kölyköt fogtam… Ott is hagytam a helyet,hátha máshol nagyobb jön.

Jó lenne,ha hagynák megnőni

Elérkeztünk egy szélesebb helyhez,ahol Apám el is cseszett egy csukát. Kicsivel később én viszont fogtam egy 40 körülit.

A hely..

..és örzője

Lassan közelítettünk a horgászidőnk végéhez,de én még tudtam egy jó kis helyet,és ki is akartam próbálni. Apám nem jött velem,mert oda csak gyalog lehet bemenni. Bontott egy sört és őrizte a bicikliket. Mondtam,hogy jó negyed óra múlva visszajövök,csak kicsit elnéztem a távot,így 10 perc volt míg odaértem.

A nádcsomó mellé dobtam a csalit,és süllyedés közben el is kapta egy kroki. Őt kellett a legtöbb ideig fárasztanom,bár alig ütötte a 40 centit.

Menj

Az úton visszafelé még volt egy érdekes fogásom,egy őzcsontváz(?) személyében. Kemény volt a tél..

Kézben

Az egészben számomra az a tanulság,hogy mindig alkalmazkodnom kell csalik tekintetében a csuka táplálékához. Most rengeteg volt a béka,és hiába dobáltam nem kellett neki a sima twister,csak a kétfarkúra jött hal. Ja és egy kérdés a végére: Szerintetek érdemes lenne megpróbálni itt domizni? Kisebb szedéseket láttam,de azok szerintem küszök voltak,nem értek én ehhez…

 

Welcome to the jungle

Kezdett kissé “unalmassá” válni a patak kiszélesített szakasza,ezért úgy gondoltam másabb jellegű víz felé is nyitnom kellene. Na de úgy voltam vele,hogy ami működik azt kell erőltetni,így csak a széles vizet választottam. A meleg hatására azonban az a fránya alga kezdett darabokban feljönni a felszínre,és ugye a zsinór ilyenkor mindig megtalálja az algafoltokat.. A múltkori peca alkalmával sajnos beszakítottam a Hornetkét,így a Rebel csodadarazsa fickándozott a kapocsban. Rengeteg küsz napoztatta magát a víztetőn,de néhol nagyobb szedéseket is látni lehetett. A fűben térdepeltem,és úgy hintettem a bugot a halak jelének irányába. Rögtön sikerült is fognom egy 30 felettit. Jó kezdés,de tudtam,hogy a mai nap sem lesz gyerekjáték. A patak nem adja könnyen halait,ha az ember nem kitartó,és nem ismeri valamennyire a helyet akkor hamar elmehet tőle a kedve.

Na ebből még vagy 20-at…

 

Tizenkét és fél

Nem is tudom,hogyan kezdjek hozzá eme beszámoló írásához,de azt hiszem kezdem az elejétől. A patak vizét ugye leengedték,először azt mondták,hogy azért mert takarítják,munkát adva ezzel a közmunkásoknak….. A másik nevetséges ok az árvíztől való félelmen alapult. Na de mindegy,hagyjuk ezt.
16 napos kihagyás után,március 26.-án mentem le újra.Készülődés közben unokatesómnak sikerült elkapnia egy beszélgetés erejéig. A tóról jött haza,de a patakot is megnézte és azt mondta hogy fullig van töltve vízzel. A 3 méteres merítőmet rögtön átcseréltem egy 1,8-asra,és kurvára örültem,tapsoltam,ujjongtam. Aki látott biztos hülyének nézett…

Végre

 

Pickeres vereskeszegek

A szombati napon egy szezonkezdeti horgászversenyen vettem részt. Hoztam a szokásos formám,vagyis nem fogtam egy szálkát sem. Ellenben egy jó barátommal,Dezsővel aki megnyerte mellettem a versenyt. Na de mindegy,a verseny ingyenes volt,szóval nem vesztettem semmit. Az etetőanyagom nagy része viszont megmaradt. Elég jó minőségű volt tele csontival,ezért nem akartam lefagyasztani,emiatt ma lementem az egyesületi tavunkra,a Homokos tóra. Nem voltak nagy vágyaim,csupán megakartam fogni az év első “békés” halát. Körülbelül fél kettő környékén érkeztem meg a tó partjára. Nem voltak sokan,mindössze hatan tették próbára szerencséjüket. Hazánk pontycentrikussága itt is megmutatkozott,egytől egyig pontyoztak a sporttársak,csak én adtam a fejem a keszegek hajkurászására.

Az első hal hamar megérkezett

 

Cím nélkül

Ma egy világ omlott össze bennem. Mikor megérkeztem a patakhoz,szóhoz sem jutottam,csak álltam és néztem. Nem értettem semmit. Aztán egy pecás azt mondta,hogy azért engedték le a vizet,mert a “fenti és “lenti” részeket kitisztítják. Lehet ki is szélesítik,bár ezt nem tudom.A vízállás sehol nem több 50 centinél,legtöbb helyen a 40 centit se éri el,sőt van ahol a 30-at sem. Azt is mondta a “horgász”,hogy 1 évig talán nem is fogják visszaduzzasztani. Ekkor majdnem könny futott a szemembe.. Nagy nehezen kitudtam szedni 2 domit,de sajnálatos ez az egész történet. A csukák ikráiról a vizet leengedték,szegények hiába fáradoztak.  Nem is igazán tudok mit írni,pedig lenne miről.  Inkább beszéljenek a képek helyettem.

 

Tavaszelő a patakon,domolykókkal

Utoljára azon az ominózus péntek 13-án sikerült halat fognom,szóval már nagyon fárasztani akartam. Az utolsó 4 pecám egy gyönyörű betlisorozat volt,mint ahogy azt az előző bejegyzésben is láthattátok. Azonban február elején a patak teljesen befagyott,a hideg időnek köszönhetően. Folyamatosan figyelgettem,hogy mikor enged fel a jég,de erre csak március 1-jén került sor. Nem tétlenkedtem sokáig,így 2-án már pergetőbottal a kezemben indultam a patak felé. A célhalaim a domolykók voltak. A főútról végre nem a sima felületű,hanem a széltől fodrozódó patakot láttam.

A patak egy része ekkor is fagyos volt

 

Megérkezett a tél.. ( Vigyázat,halmentes poszt!)

2012.01.14.

A számomra szerencsés péntek 13 után,muszáj volt kimennem,reménykedtem,hogy e napon is sikerül majd fognom pár domit. A zsiliptől,a hídig nem sikerült halat zsákmányolnom. A híd alatt megpróbáltam a pár centis gumihalakat,de semmi.

Itt is előny a rövidebb bot

 

Wobbleres próbálkozások

A legutóbbi horgászatom vasárnapra esett,és nekem hétfőn már suliba kellett mennem. A téli szünet letelt,úgy érzem nem használtam ki teljesen. Sajnos csak a szünet utolsó napjaiban fedeztem fel,a patakban rejlő,kiaknázatlan domolykófogási lehetőségeket,és amennyire tudtam ki is használtam,ahogy azt a korábbi bejegyzésekben is láthattátok.

Hiába a suli,szerdán mégiscsak lementem pergetni. Minden stimmelt. 4 órám volt,így fél 1-kor már a patak mellett tölthettem perceim. A számomra legkedvesebb hely felé indultam,ami nem más,mint a híd előtti kövezéses szakasz. Az eddig jól működő fekete Meppssel,kezdtem a domivadászatba,de nem akart megjönni a kapás. A kapcsomba egy pőcsikutánzatú wobblert illesztettem,ami meghozta az első kapást,de elhibázta a támadó. Visszadobtam,és másodjára már meglett a hal. (Igazából ezt a bogárwobblert nyárra vettem,nem gondoltam volna,hogy télen is működik,hiszen januárban nem igazán van pőcsik.. ) Kapása vehemens volt,a finom pálca rendesen nyúlt a bogárfaló irányába.

A horgok biztosan tartottak

 

“Tavaszból” a télbe

A csütörtöki,”ultra könnyű” peca elég jóra sikeredett. 2 domi,1 csuka,és pár lefordult hal. A bot felavatásához szerintem tökéletes kezdet volt,de én nem elégedtem meg ennyivel,így másnap ismét nekivágtam. A múltkor a körforgó vált be,így ezen a horgászaton is velük próbálkoztam.

Hamar ráragadt az első

 

Körforgós patakpeca,Ultra Light bottal.

Egyre több beszámolót,cikket olvastam,hogy milyen jó móka az Ultra Light (továbbiakban UL) botokkal való halfogás. Késztetést éreztem,hogy kipróbáljam magam,a pergetés ezen válfajában. Hétfő éjszaka meg is rendeltem a saját UL botomat,és a hozzá való kis,2000-es orsót,plusz még zsinórt és pár kiegészítőt. Szerdán délelőtt már meg is hozták,elég gyorsan és izgatottan csomagoltam ki. A 18mm-es fluocarbon zsinórom helyett,egy 18mm-es fonottat küldtek… hát f@sza,ezzel aztán majd lehet domizni a tiszta vízben… Szerencsére találtam itthon egy tekercs 20-as,aranyszínű monofilt,ami ma bebizonyította,hogy tökéletes választás volt.  Rendeltem még pár darab,pici,Kopytot,minitwistert,őket inkább nyáron fogom kihasználni. A 2,40-es botot azért választottam,mert ahol horgászom,ott a part szélén általában van valami parti növényzet,de ezzel a hosszabb bottal áttudok nyúlni felettük.

Hosszú távú beruházás